28.RÉSZ

- Figyelj, tudom, meg akartalak ölni a vizsgán, de remélem, nem haragszol annyira - magyarázott Taeyang útközben, én pedig agyon akartam csapni érte, mert marha idegesítő kezdett lenni.

- Figyelj, felejtsük el - próbálkoztam ennyivel lezárni az ügyet, de nem úgy festett, hogy ő is ezt akarja.

- Féltékeny voltam, mert korábban én voltam Jisub jobb keze, aztán megjelentél, és engem elhanyagolt. Aztán megtudtam, hogy az unokaöccse vagy, és csak még jobban felidegesítettem magam. Ha tudtam volna, hogy azért ilyen veled, mert a herceg vagy, akkor egy ujjal sem értem volna hozzád - hadarta zavartan.

- Taeyang, senki nem tudja Krisen kívül, hogy a herceg vagyok, és nem is szeretném, hogy tudják, rendben? - kérdeztem ingerülten, ő meg hevesen bólogatott. - Akkor megbeszéltük, és erről többet egy szót sem, legyél ugyanolyan, mint voltál - sóhajtottam fáradtan, aztán mentem tovább. Elegem volt már az egész napból, nem hiányzott még Taeyang üldözése is.

- Megvagytok - lépett ki elénk a saroknál Sekyung.

- Te mit csinálsz itt? - kérdezte Tae bunkó hangnemben, pont, ahogy szokta.

- Jisub küldött, mert sokáig elvoltál. Amúgy lebuktál - mormogott felém ennyit, én meg értetlen arckifejezéssel meredtem rá.

- Miről beszélsz? - kérdeztem is rá, mert nagyon érdekelt a dolog. Reméltem, hogy csak a Taeyanggal való kapcsolatomra gondolt, de az túl egyszerű lett volna. Nekem akkora szerencsém nem lehet.

- Hallottam, amit beszéltetek - nézett rám egy pillanatra, nekem meg már csak egy sóhajtásra tellett, meg egy imára, hogy valaki lője le nekem azt a kettőt. Mondjuk ha szóltam volna Dregnek, hogy véletlenül tűnjenek el, akkor megtette volna.

- Nem tudom, miről beszélsz- morogtam az orrom alatt, de nem igazán hatotta meg a dolog. Taeyang is ellenszenvesen nézett a lányra.

- Ne játszd meg magad, tudom, hogy ki vagy - vágta rá kissé hisztérikusan.

- Miről van szó? - jelent meg a bácsikám is, én meg teljesen lesápadtam. Ha megtudja, ki vagyok, akkor tönkretesz mindent.

- Nem akarja beismerni, hogy…

- Jonghyun integet, gyere - vágott közbe Tae, és karon ragadva a lányt kísérte a pasijához, közben magyarázott neki.

- Miről beszélt Sekyung? - kérdezte kíváncsian Jisub.

- Arról, hogy délután összejött Minhóval - válaszolt helyettem Jonathan. Én már rég elvesztettem a fonalat, és azt sem tudtam, mi folyik körülöttem. Túl sok dolog történt egyszerre, és nem voltam képes felfogni mindet. Taeyang és Sekyung megtudta a titkom, a vámpírutód kimentett a szarból, szóval ő is tud valamit. Rémes egy nap.

- Nem is tudtam, hogy meleg vagy - csodálkozott a bácsikám.

- Én sem, de nagyon úgy néz ki, hogy az vagyok. Mehetünk haza? - néztem rá reménykedve, ő meg csak vigyorogva bólintott.

- Persze, gyere - karolta át a vállam, és visszaindultunk a többiekhez.

- Na, megjöttél? - kérdezte Jonghyun kicsit fintorogva, gondolom, nem sok kedve volt miattam várakozni.

- Meg. Jisub, aludhatok ma Krisnél? Nincs kedvem a többiekkel lenni - meresztettem kiscica szemeket. Igazából csak meg akartam beszélni vele a ma történteket, hogy mitévő legyek.

- Ha neki nem gond - pillantott az említett felé.

- Dehogyis, gyere csak nyugodtan - válaszolt lelkesen, és pedig hálás voltam neki. Taeyangékkal sem volt kedvem egy fedél alatt lenni, mert tuti kikészítettek volna idegileg.

- Hát te? - kérdezte Eli, amikor beléptem Kris lakásának az ajtaján.

- Mindjárt mesélem - vettem le a cipőm és a kabátom, hogy kényelmesen kiterülhessek a kanapén, aztán mesélni kezdtem nekik. Nem az egész napot, csak onnan, amikor megöltem Siwont. Még mindig kirázott a hideg, ha belegondoltam, mennyire élveztem a kivégzését.

- Ez természetes, kéksárkány vagy, és saját magad véded. Ilyen eset nem fordult még elő, biztos ezért ilyen aktív ez az erőd - próbált rájönni Kris a kitörésem okára. Én is gondoltam már rá, hogy csak a saját életemet védtem, de akkor sem kellett volna élveznem, ez morbid.

- Ne foglalkozz ilyenekkel még, csak hagyd, hogy az ösztöneid irányítsanak, mi majd vigyázunk rád, ha baj lenne - nyugtatgatott Eli, bár nem tudtam elképzelni, hogy mit tudnának tenni, ha egyszer bekattanok. Őket is simán ugyanerre a sorsra juttathatom, még ha nem is akarom.

- Dreg merre van? - kérdeztem a fiúkat.

- Itt van kint a hátsó kert melletti erdőben. Az magánterület, nem zavarhatja senki - mutatott a hátsó kijárat felé Kris.

- Értem, akkor megnyugodtam - mosolyodtam el, közben ásítottam egy nagyot.

- Menj zuhanyozni, aztán feküdj le, még pihenned kell kicsit - mutatott a fürdő felé.

- Rendben, rám is fér - álltam fel a kanapéról.

- Törülköző a szekrényben, a pizsit majd beteszem és megcsinálom az ágyad a vendégszobában - kiabált utánam, mikor félúton voltam.

- Köszönöm - válaszoltam mosolyogva. Kedves volt tőle, hogy ennyire figyelt rám.

A zuhany nagyon jólesett, akár órákig is élveztem volna a forró vizet, ahogy a testemen csordogált. Ennek ellenére már nem tudtam magam tisztának érezni annyi ember megölése után. Megértettem, hogy ezt muszáj csinálnom, de elfogadni talán sohasem fogom tudni. A kezeimhez ártatlan emberek vére tapad, akik semmi rosszat nem tettek.

- Key, behozom a pizsid - hallottam Kris hangját.

- Gyere csak - mondtam a kabin mögül, ami kicsit átlátszó volt, de maximum csak a fenekem láthatta.

- Nem rossz látvány - morogta érdekes hangon.

- Kris, kifelé - mutattam hátrafelé.

- Most miért, olyan formás segged van, Minho örülhet neki - hablatyolt tovább, de én már kezdtem zavarba jönni.

- Kris tűnj ki! –kiáltottam rá, de ő csak röhögött.

- Megyek, nyugalom - válaszolt nyugodt hangon, és hallottam, hogy csukódik az ajtó. Ez tiszta idióta, hogy meri a seggemet nézni, miközben zuhanyozok?

- Perverz állat! - kiabáltam még el magam, aztán elzártam a csapot és törülközni kezdtem. Kris pizsamája kicsit kiakasztott, amikor megláttam rajta a kis macskamintákat, de nagyobb gondjaim is voltak, mint ezen fennakadni. Oké, gyerekes meg kicsit gázos is volt, de úgysem látta rajtam senki.

Mire mindennel végeztem, és kimentem a fürdőből, ők már nem voltak sehol, ezért én is megcéloztam a számomra fenntartott szobát. A dokim régebben is mondta, hogy ha akarok, akkor nyugodtan aludhatok nála, mert bőven van hely. Amit nem igazán értettem, az az volt, hogy Eli mi a fészkes fenét keresett nála, mikor ő apámnál lakik. Amikor én is ott voltam, akkor sem töltötte máshol az éjszakát, ezért kicsit összezavarodtam. A nem fontos dolgokat gyorsan kivertem a fejemből, és kényelmesen befészkeltem magam a puha ágyba. A sok izgalomnak köszönhetően nagyon elfáradtam, úgyhogy kész álom volt a semmittevés.

Hajnali kettő óra volt, és én mégsem tudtam aludni. A fejemben csak zsongott a sok lehetőség, amivel el tudnám hallgattatni a két démont, mielőtt kotyognának, de egyikhez sem lett volna elég bátorságom. Ráadásul a hely is ismeretlen volt számomra, és én idegen helyen nem tudok aludni.

- Francba - keltem fel, mikor már több órája csak forgolódtam. Felkaptam az egyik pokrócot, és a hátamra terítve kiosontam a szobából. Halkan végigsétáltam a folyosón, de érdekes hangok miatt megtorpantam Kris szobája előtt.

- Ne olyan durván, te állat, ez fáááj - nyöszörgött Kris, minek köszönhetően nekem érdekes képek peregtek le a szemeim előtt. Sokkal érthetőbb lett, hogy miért is van Eli a házban. Bár inkább ne halottam volna. Gyorsan megráztam magam, és folytattam az utam az ajtóig, ahol felhúztam a cipőm, és kimentem a hátsó ajtón, ami egyből az erdő szélére nyílt.

- Dreg - suttogtam halkan a ropogó leveleken lépkedve. Nem tudom, miért nem beszéltem hangosabban, de valahogy kirázott a hideg a helytől. - Dreg - ismételtem meg, mert a vaksötétben nem igazán tudtam, hogy merre is lehet a helye.

- Baj van? - kérdezte morogva.

- Merre vagy? - kérdeztem megállva, nehogy teljesen eltévedjek.

- Szóval te mászkálsz itt - jött a fél válasz, és megmozdult a közelemben az avar. - Gyere a zaj felé - csörömpölt tovább, én pedig sikeresen célba jutottam.

- Bocsánat, hogy felébresztettelek, de nem tudok bent aludni - kértem tőle elnézést.

- Gyere ide - emelte meg az egyik hatalmas szárnyát. - Bújj be alá, ott jó meleg van - magyarázta el, hogy mire gondolt, mikor nem mozdultam.

- Nem zavarok? - kérdeztem félénken. Nem tudom, miért, de a közelében mindig zavarba jöttem.

- Nem zavarsz, na nyomás - bökött meg az orrával, én pedig bebújtam. A pokrócot leterítettem a földre, és szorosan a sárkányomhoz bújva elhelyezkedtem. - Jó éjszakát, Kibum - morogta, aztán visszaengedte a szárnyát. Teljesen olyan érzés volt, mintha egy sátorban aludtam volna, amiben fűtés volt. Dreg teste ugyanis olyan szinten árasztotta a meleget, hogy egyáltalán nem fáztam. Sőt, teljesen meg is nyugodtam.

- Neked is jó éjt, Dreg - ásítottam, s nem sokra rá el is aludtam.

- Dreg, nem tudod megkeresni Kibumot? Eltűnt a szobájából. Remélem, nem Taónak van hozzá köze - hallottam Kris kétségbeesett hangját, és ezzel egyhuzamban a védelmet nyújtó szárny felemelkedett. Kómás fejjel pislogtam a dokimra, aki egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében kiengedte a levegőt.

- Itt vagyok - motyogtam, és elkapva a szárny végét, elkezdtem visszahúzni. - Hagyj aludni még - morogtam, de Dreg nem engedte le a szárnyát.

- Menj be most már, Kibum - hallottam a hangját a fejemben.

- Nem akarok még - nyafiztam, mint a kisgyerekek, de ő hajthatatlan volt, mert fogta magát, és felállt.

- Haza kell menned, Key. Holnap iskola, és még össze is kell pakolnod a cuccaidat. Már így is dél van - húzott fel a földről.

- Jól van - adtam meg magam, és elköszönve Dregtől a ház felé indultam.

- Amúgy nem is tudtam, hogy Eli-jal egy pár vagytok - néztem rá huncutul, amikor Jisub háza felé tartottunk.

- Miről beszélsz? - kapta felém a fejét, aztán vissza az útra, mielőtt nekimentünk volna valakinek.

- Este hallottam - feleltem röviden.

- Eeez hülyeség, nincs köztünk semmi… az égvilágon semmi - ellenkezett hevesen, ami csak még jobban igazolta a gyanúmat.

- Minél jobban tiltakozol, annál inkább hiszem ezt. Szóóóval? - meredtem rá boci szemekkel, hátha bevallja az igazat.

- Kim Kibum, hagyd ezt abba. Ha azt mondom, semmi, akkor semmi - nézett szúrós szemekkel, de én akkor sem tudtam hinni neki.

- Kris, fáj ha… szóval érted, milyen érzés? - tettem fel egy számomra fontos kérdést, mert én féltem tőle. Ha Minhóval nem is, de mással lehet, hogy egyszer eljutnék arra a pontra, és tudni akartam a választ.

- Key, most mondtam… - kezdte el, de mikor rám pillantott, elhallgatott. Szerintem ő is észrevette, hogy ez igencsak fontos és kényes téma számomra.

- Az attól függ, hogy mennyire bízol meg a partneredben, és ő mennyire figyel rád. Többet nem tudok mondani - zárta le gyorsan az egészet, de ezzel is bizonyította, hogy ő is meleg.

- Azért köszi - suttogtam halkan, és inkább nem cikiztem tovább az éjszaka miatt.

- Nincs mit, na, ugorj ki, aztán élvezd ki az utolsó suli előtti napod - vigyorgott.

- Rendben, szia - köszöntem el tőle, és kiszálltam a kocsiból. Még megvártam, hogy lehajtson a feljáróról, aztán beütöttem a kapukódot és bementem.

- Szia, Key - köszöntek a fiúk a konyhából, mikor beléptem. Mind ott ültek az asztal körül, és beszélgettek. Minho amint meglátott, felállt és odajött hozzám.

- Máskor ne aludj máshol - fogta meg a kezem, és adott egy gyors puszit a számra, amibe tuti belevörösödtem. Nagyon nem voltam még hozzászokva a köztünk kialakult helyzethez.

- Nem akartam itthon lenni, ki kellett kapcsolódnom a tegnapi után. Felmegyek zuhanyozni - mosolyogtam rá, és viszonozva az előző puszit, felsiettem az emeltre.

- Megjöttél? - kérdezte egyből Sekyung, amikor az ajtómhoz értem.

- Mit akarsz? - sóhajtottam ingerülten. Semmi kedvem nem volt vele beszélgetni, magyarázkodni meg főleg nem.

- Taeyang elmondott mindent, nem tehetett mást, mert különben elmondtam volna Jisubnak - csapott egyből a közepébe.

- Figyelj, ha akarlak, fél perc alatt eltöröllek a föld felszínéről, szóval mondd, mit akarsz, és hagyj békén - közöltem vele nem túl kedvesen a tényeket.

- Megmentetted az életem, pedig a pasim az a személy, aki neked is tetszik. Ha akartad volna, akkor hagytál volna meghalni, és a tied lett volna Jonghyun. Tartozom neked, és nemcsak ezért, hanem alapból is. Te vagy a herceg, és nekünk kötelességünk megóvni téged. Megtartom a titkod, csak erre akartam kilyukadni - hadarta el a monológját lehajtott fejjel. Jó, lehet kicsit durva voltam vele, de ha kedvesen beszélek, lehet, kihasználja.

- Remek, akkor hagyj lezuhanyozni, kérlek - kerültem ki, és mentem be a szobámba. Viszont ahelyett, hogy a fürdőbe mentem volna, rávetődtem az ágyra, és pihentem, ami újabb alváshoz vezetett. Teljesen ki voltam merülve.