28.RÉSZ

- Figyelj, tudom, meg akartalak ölni a vizsgán, de remélem, nem haragszol annyira - magyarázott Taeyang útközben, én pedig agyon akartam csapni érte, mert marha idegesítő kezdett lenni.

- Figyelj, felejtsük el - próbálkoztam ennyivel lezárni az ügyet, de nem úgy festett, hogy ő is ezt akarja.

- Féltékeny voltam, mert korábban én voltam Jisub jobb keze, aztán megjelentél, és engem elhanyagolt. Aztán megtudtam, hogy az unokaöccse vagy, és csak még jobban felidegesítettem magam. Ha tudtam volna, hogy azért ilyen veled, mert a herceg vagy, akkor egy ujjal sem értem volna hozzád - hadarta zavartan.

- Taeyang, senki nem tudja Krisen kívül, hogy a herceg vagyok, és nem is szeretném, hogy tudják, rendben? - kérdeztem ingerülten, ő meg hevesen bólogatott. - Akkor megbeszéltük, és erről többet egy szót sem, legyél ugyanolyan, mint voltál - sóhajtottam fáradtan, aztán mentem tovább. Elegem volt már az egész napból, nem hiányzott még Taeyang üldözése is.

- Megvagytok - lépett ki elénk a saroknál Sekyung.

- Te mit csinálsz itt? - kérdezte Tae bunkó hangnemben, pont, ahogy szokta.

- Jisub küldött, mert sokáig elvoltál. Amúgy lebuktál - mormogott felém ennyit, én meg értetlen arckifejezéssel meredtem rá.

- Miről beszélsz? - kérdeztem is rá, mert nagyon érdekelt a dolog. Reméltem, hogy csak a Taeyanggal való kapcsolatomra gondolt, de az túl egyszerű lett volna. Nekem akkora szerencsém nem lehet.

- Hallottam, amit beszéltetek - nézett rám egy pillanatra, nekem meg már csak egy sóhajtásra tellett, meg egy imára, hogy valaki lője le nekem azt a kettőt. Mondjuk ha szóltam volna Dregnek, hogy véletlenül tűnjenek el, akkor megtette volna.

- Nem tudom, miről beszélsz- morogtam az orrom alatt, de nem igazán hatotta meg a dolog. Taeyang is ellenszenvesen nézett a lányra.

- Ne játszd meg magad, tudom, hogy ki vagy - vágta rá kissé hisztérikusan.

- Miről van szó? - jelent meg a bácsikám is, én meg teljesen lesápadtam. Ha megtudja, ki vagyok, akkor tönkretesz mindent.

- Nem akarja beismerni, hogy…

- Jonghyun integet, gyere - vágott közbe Tae, és karon ragadva a lányt kísérte a pasijához, közben magyarázott neki.

- Miről beszélt Sekyung? - kérdezte kíváncsian Jisub.

- Arról, hogy délután összejött Minhóval - válaszolt helyettem Jonathan. Én már rég elvesztettem a fonalat, és azt sem tudtam, mi folyik körülöttem. Túl sok dolog történt egyszerre, és nem voltam képes felfogni mindet. Taeyang és Sekyung megtudta a titkom, a vámpírutód kimentett a szarból, szóval ő is tud valamit. Rémes egy nap.

- Nem is tudtam, hogy meleg vagy - csodálkozott a bácsikám.

- Én sem, de nagyon úgy néz ki, hogy az vagyok. Mehetünk haza? - néztem rá reménykedve, ő meg csak vigyorogva bólintott.

- Persze, gyere - karolta át a vállam, és visszaindultunk a többiekhez.

- Na, megjöttél? - kérdezte Jonghyun kicsit fintorogva, gondolom, nem sok kedve volt miattam várakozni.

- Meg. Jisub, aludhatok ma Krisnél? Nincs kedvem a többiekkel lenni - meresztettem kiscica szemeket. Igazából csak meg akartam beszélni vele a ma történteket, hogy mitévő legyek.

- Ha neki nem gond - pillantott az említett felé.

- Dehogyis, gyere csak nyugodtan - válaszolt lelkesen, és pedig hálás voltam neki. Taeyangékkal sem volt kedvem egy fedél alatt lenni, mert tuti kikészítettek volna idegileg.

- Hát te? - kérdezte Eli, amikor beléptem Kris lakásának az ajtaján.

- Mindjárt mesélem - vettem le a cipőm és a kabátom, hogy kényelmesen kiterülhessek a kanapén, aztán mesélni kezdtem nekik. Nem az egész napot, csak onnan, amikor megöltem Siwont. Még mindig kirázott a hideg, ha belegondoltam, mennyire élveztem a kivégzését.

- Ez természetes, kéksárkány vagy, és saját magad véded. Ilyen eset nem fordult még elő, biztos ezért ilyen aktív ez az erőd - próbált rájönni Kris a kitörésem okára. Én is gondoltam már rá, hogy csak a saját életemet védtem, de akkor sem kellett volna élveznem, ez morbid.

- Ne foglalkozz ilyenekkel még, csak hagyd, hogy az ösztöneid irányítsanak, mi majd vigyázunk rád, ha baj lenne - nyugtatgatott Eli, bár nem tudtam elképzelni, hogy mit tudnának tenni, ha egyszer bekattanok. Őket is simán ugyanerre a sorsra juttathatom, még ha nem is akarom.

- Dreg merre van? - kérdeztem a fiúkat.

- Itt van kint a hátsó kert melletti erdőben. Az magánterület, nem zavarhatja senki - mutatott a hátsó kijárat felé Kris.

- Értem, akkor megnyugodtam - mosolyodtam el, közben ásítottam egy nagyot.

- Menj zuhanyozni, aztán feküdj le, még pihenned kell kicsit - mutatott a fürdő felé.

- Rendben, rám is fér - álltam fel a kanapéról.

- Törülköző a szekrényben, a pizsit majd beteszem és megcsinálom az ágyad a vendégszobában - kiabált utánam, mikor félúton voltam.

- Köszönöm - válaszoltam mosolyogva. Kedves volt tőle, hogy ennyire figyelt rám.

A zuhany nagyon jólesett, akár órákig is élveztem volna a forró vizet, ahogy a testemen csordogált. Ennek ellenére már nem tudtam magam tisztának érezni annyi ember megölése után. Megértettem, hogy ezt muszáj csinálnom, de elfogadni talán sohasem fogom tudni. A kezeimhez ártatlan emberek vére tapad, akik semmi rosszat nem tettek.

- Key, behozom a pizsid - hallottam Kris hangját.

- Gyere csak - mondtam a kabin mögül, ami kicsit átlátszó volt, de maximum csak a fenekem láthatta.

- Nem rossz látvány - morogta érdekes hangon.

- Kris, kifelé - mutattam hátrafelé.

- Most miért, olyan formás segged van, Minho örülhet neki - hablatyolt tovább, de én már kezdtem zavarba jönni.

- Kris tűnj ki! –kiáltottam rá, de ő csak röhögött.

- Megyek, nyugalom - válaszolt nyugodt hangon, és hallottam, hogy csukódik az ajtó. Ez tiszta idióta, hogy meri a seggemet nézni, miközben zuhanyozok?

- Perverz állat! - kiabáltam még el magam, aztán elzártam a csapot és törülközni kezdtem. Kris pizsamája kicsit kiakasztott, amikor megláttam rajta a kis macskamintákat, de nagyobb gondjaim is voltak, mint ezen fennakadni. Oké, gyerekes meg kicsit gázos is volt, de úgysem látta rajtam senki.

Mire mindennel végeztem, és kimentem a fürdőből, ők már nem voltak sehol, ezért én is megcéloztam a számomra fenntartott szobát. A dokim régebben is mondta, hogy ha akarok, akkor nyugodtan aludhatok nála, mert bőven van hely. Amit nem igazán értettem, az az volt, hogy Eli mi a fészkes fenét keresett nála, mikor ő apámnál lakik. Amikor én is ott voltam, akkor sem töltötte máshol az éjszakát, ezért kicsit összezavarodtam. A nem fontos dolgokat gyorsan kivertem a fejemből, és kényelmesen befészkeltem magam a puha ágyba. A sok izgalomnak köszönhetően nagyon elfáradtam, úgyhogy kész álom volt a semmittevés.

Hajnali kettő óra volt, és én mégsem tudtam aludni. A fejemben csak zsongott a sok lehetőség, amivel el tudnám hallgattatni a két démont, mielőtt kotyognának, de egyikhez sem lett volna elég bátorságom. Ráadásul a hely is ismeretlen volt számomra, és én idegen helyen nem tudok aludni.

- Francba - keltem fel, mikor már több órája csak forgolódtam. Felkaptam az egyik pokrócot, és a hátamra terítve kiosontam a szobából. Halkan végigsétáltam a folyosón, de érdekes hangok miatt megtorpantam Kris szobája előtt.

- Ne olyan durván, te állat, ez fáááj - nyöszörgött Kris, minek köszönhetően nekem érdekes képek peregtek le a szemeim előtt. Sokkal érthetőbb lett, hogy miért is van Eli a házban. Bár inkább ne halottam volna. Gyorsan megráztam magam, és folytattam az utam az ajtóig, ahol felhúztam a cipőm, és kimentem a hátsó ajtón, ami egyből az erdő szélére nyílt.

- Dreg - suttogtam halkan a ropogó leveleken lépkedve. Nem tudom, miért nem beszéltem hangosabban, de valahogy kirázott a hideg a helytől. - Dreg - ismételtem meg, mert a vaksötétben nem igazán tudtam, hogy merre is lehet a helye.

- Baj van? - kérdezte morogva.

- Merre vagy? - kérdeztem megállva, nehogy teljesen eltévedjek.

- Szóval te mászkálsz itt - jött a fél válasz, és megmozdult a közelemben az avar. - Gyere a zaj felé - csörömpölt tovább, én pedig sikeresen célba jutottam.

- Bocsánat, hogy felébresztettelek, de nem tudok bent aludni - kértem tőle elnézést.

- Gyere ide - emelte meg az egyik hatalmas szárnyát. - Bújj be alá, ott jó meleg van - magyarázta el, hogy mire gondolt, mikor nem mozdultam.

- Nem zavarok? - kérdeztem félénken. Nem tudom, miért, de a közelében mindig zavarba jöttem.

- Nem zavarsz, na nyomás - bökött meg az orrával, én pedig bebújtam. A pokrócot leterítettem a földre, és szorosan a sárkányomhoz bújva elhelyezkedtem. - Jó éjszakát, Kibum - morogta, aztán visszaengedte a szárnyát. Teljesen olyan érzés volt, mintha egy sátorban aludtam volna, amiben fűtés volt. Dreg teste ugyanis olyan szinten árasztotta a meleget, hogy egyáltalán nem fáztam. Sőt, teljesen meg is nyugodtam.

- Neked is jó éjt, Dreg - ásítottam, s nem sokra rá el is aludtam.

- Dreg, nem tudod megkeresni Kibumot? Eltűnt a szobájából. Remélem, nem Taónak van hozzá köze - hallottam Kris kétségbeesett hangját, és ezzel egyhuzamban a védelmet nyújtó szárny felemelkedett. Kómás fejjel pislogtam a dokimra, aki egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében kiengedte a levegőt.

- Itt vagyok - motyogtam, és elkapva a szárny végét, elkezdtem visszahúzni. - Hagyj aludni még - morogtam, de Dreg nem engedte le a szárnyát.

- Menj be most már, Kibum - hallottam a hangját a fejemben.

- Nem akarok még - nyafiztam, mint a kisgyerekek, de ő hajthatatlan volt, mert fogta magát, és felállt.

- Haza kell menned, Key. Holnap iskola, és még össze is kell pakolnod a cuccaidat. Már így is dél van - húzott fel a földről.

- Jól van - adtam meg magam, és elköszönve Dregtől a ház felé indultam.

- Amúgy nem is tudtam, hogy Eli-jal egy pár vagytok - néztem rá huncutul, amikor Jisub háza felé tartottunk.

- Miről beszélsz? - kapta felém a fejét, aztán vissza az útra, mielőtt nekimentünk volna valakinek.

- Este hallottam - feleltem röviden.

- Eeez hülyeség, nincs köztünk semmi… az égvilágon semmi - ellenkezett hevesen, ami csak még jobban igazolta a gyanúmat.

- Minél jobban tiltakozol, annál inkább hiszem ezt. Szóóóval? - meredtem rá boci szemekkel, hátha bevallja az igazat.

- Kim Kibum, hagyd ezt abba. Ha azt mondom, semmi, akkor semmi - nézett szúrós szemekkel, de én akkor sem tudtam hinni neki.

- Kris, fáj ha… szóval érted, milyen érzés? - tettem fel egy számomra fontos kérdést, mert én féltem tőle. Ha Minhóval nem is, de mással lehet, hogy egyszer eljutnék arra a pontra, és tudni akartam a választ.

- Key, most mondtam… - kezdte el, de mikor rám pillantott, elhallgatott. Szerintem ő is észrevette, hogy ez igencsak fontos és kényes téma számomra.

- Az attól függ, hogy mennyire bízol meg a partneredben, és ő mennyire figyel rád. Többet nem tudok mondani - zárta le gyorsan az egészet, de ezzel is bizonyította, hogy ő is meleg.

- Azért köszi - suttogtam halkan, és inkább nem cikiztem tovább az éjszaka miatt.

- Nincs mit, na, ugorj ki, aztán élvezd ki az utolsó suli előtti napod - vigyorgott.

- Rendben, szia - köszöntem el tőle, és kiszálltam a kocsiból. Még megvártam, hogy lehajtson a feljáróról, aztán beütöttem a kapukódot és bementem.

- Szia, Key - köszöntek a fiúk a konyhából, mikor beléptem. Mind ott ültek az asztal körül, és beszélgettek. Minho amint meglátott, felállt és odajött hozzám.

- Máskor ne aludj máshol - fogta meg a kezem, és adott egy gyors puszit a számra, amibe tuti belevörösödtem. Nagyon nem voltam még hozzászokva a köztünk kialakult helyzethez.

- Nem akartam itthon lenni, ki kellett kapcsolódnom a tegnapi után. Felmegyek zuhanyozni - mosolyogtam rá, és viszonozva az előző puszit, felsiettem az emeltre.

- Megjöttél? - kérdezte egyből Sekyung, amikor az ajtómhoz értem.

- Mit akarsz? - sóhajtottam ingerülten. Semmi kedvem nem volt vele beszélgetni, magyarázkodni meg főleg nem.

- Taeyang elmondott mindent, nem tehetett mást, mert különben elmondtam volna Jisubnak - csapott egyből a közepébe.

- Figyelj, ha akarlak, fél perc alatt eltöröllek a föld felszínéről, szóval mondd, mit akarsz, és hagyj békén - közöltem vele nem túl kedvesen a tényeket.

- Megmentetted az életem, pedig a pasim az a személy, aki neked is tetszik. Ha akartad volna, akkor hagytál volna meghalni, és a tied lett volna Jonghyun. Tartozom neked, és nemcsak ezért, hanem alapból is. Te vagy a herceg, és nekünk kötelességünk megóvni téged. Megtartom a titkod, csak erre akartam kilyukadni - hadarta el a monológját lehajtott fejjel. Jó, lehet kicsit durva voltam vele, de ha kedvesen beszélek, lehet, kihasználja.

- Remek, akkor hagyj lezuhanyozni, kérlek - kerültem ki, és mentem be a szobámba. Viszont ahelyett, hogy a fürdőbe mentem volna, rávetődtem az ágyra, és pihentem, ami újabb alváshoz vezetett. Teljesen ki voltam merülve.

27.RÉSZ

Teljesen elöntötte az agyam egy fura érzés, és nem tudtam tenni ellene semmit. Tisztában voltam vele, hogy ez a kéksárkány hatalma és feladata, de nekem nem tetszett. Így is eléggé ki lettem közösítve az alvilágban, és ha megölöm őt, akkor úgy fognak kerülni, mint egy pszichopata bérgyilkost. Ennek ellenére mégsem álltam meg, csak normál tempóban haladtam a kiszemelt felé, aki teljesen nyugodtan állt továbbra is az addigi helyén.

- Key, hagyd békén. Attól, mert különc, nem biztos, hogy áruló is - szólt utánam Jisub. Nem tetszett ez a megszólalása, sőt kifejezetten felbosszantott, ami ilyenkor szerintem nem a legjobb. Alapból kiszámíthatatlan vagyok démonként, de amikor még a gyilkos ösztön is bekapcsol, csak rosszabb leszek.

- Kételkedsz a döntésemben? Esetleg te is az vagy, ami ő? - kérdeztem lenézően. Soha nem voltam tiszteletlen a nálam idősebbekkel, de a bácsikámmal nem tudok normális lenni. Emberként még nincs probléma, de ilyenkor ő lenne az első, akinek elvenném az életét, mert irritál a jelenléte.

- Nem kételkedem - lépett vissza Kris mellé.

- Én is így gondoltam - fordultam vissza az eredeti célpontom felé. Azt hittem, lesz annyi esze, hogy legalább elmenjen, de tévedtem, mert még ott volt.

Míg odaértem elé, tényleg próbáltam egy kicsit lehiggadni, hogy ne öljem majd meg, de minden próbálkozásom hiábavaló volt. Éreztem, ahogy forrt a vérem, és minden apró porcikám beleremegett a tudatba, hogy megszabadulhatok az első démontól, aki veszélyt jelenthet a hercegre, vagyis rám.

Az egyetlen dolog, amit nem értettem, az az volt, hogy miért maradt annyira higgadt. Tudta jól, hogy őt akarom, de nem igazán foglalkoztatta. Nem gondoltam volna, hogy ő is a listámon foglal helyet. Amikor a vizsgánál Donghae mondta, hogy ő fura démon, akkor nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

- Szóval én leszek az első - mondta röhögve, amivel kicsit összezavart.

- Amint látom, nem nagyon lep meg a dolog - álltam meg közvetlenül előtte.

- Tudod, ami inkább meglepett, az, hogy te vagy a kéksárkány - horkant fel, kifejezve, hogy tényleg nem számított erre.

- Ezzel nem vagy egyedül, de szeretném tőled is hallani, hogy az vagy, aminek mondtalak - tettem az egyik kezem a vállára.

- Amikor volt a vizsga, csak azért mondtam el Minhónak, hogy mit tervezel, mert reméltem, hogy benne vagy valamelyik sárkánydémonban aktiválódik a kéksárkány. Elképzelni nem tudod, mennyire meglepődtem, hogy te kaptad meg ezt a hatalmas erőt - hajolt közelebb hozzám, hogy a végét a fülembe sziszeghesse, mint valami alattomos kígyó.

- Meg foglak ölni, hogy a herceg biztonságban legyen - mondtam monoton hangon, mintha egy magnóról játszották volna le. Még nekem is fura volt hallani saját magam, mert teljesen érzelemmentesek voltak a szavaim.

- Tudom, de előtte még jobb, ha megtudod, hogy a legnagyobb áruló nem én vagyok, hanem egy hozzád sokkal közelebb álló személy lesz, csak még nem tud róla ő sem - kezdett el megint idegesítően röhögni, de ez csak még jobban ösztönzött arra, hogy átdöfjem a szívét.

- Ki az? - szorítottam meg a vállát, és azzal a lendülettel rántottam rá a karmaimra. Bármilyen morbidnak is hangzik, de kifejezetten tetszett, ahogy a vörös, meleg vére végigfolyt a kezemen, közben a teste ösztönösen megremegett.

- Te is… át fogsz állni, Tao… oldalára - nyögte, egyre több vért öklendezve fel.

- Kétlem. Mondd el, ki az! - követeltem újra, de ő csak a saját vérétől fuldokolva vicsorgott.

- Majd megtudod… ha még megéled - nézett mereven a szemembe. Semmi félelem nem volt a tekintetében, csak szimpla megvetés.

- Szép álmokat - fordítottam el a kézfejem a mellkasában. Siwon már csak egy utolsót rángott, aztán összecsuklott a lába. Úgy húztam ki a karmaim belőle, hogy a medált is elválasszam a testétől. Jóleső érzés öntötte el a szívem, hogy megszabadulhattam egy olyan démontól, mint ő volt. Nem érdemelte meg az életet, bármennyire is elleneztem előtte azt, hogy megöljem a fajtársaimat, már tudtam, hogy nem csinálhatok mást, mint hogy teszem a dolgom.

- Key - hallottam magam mögött Minho hangját, de nem akartam ránézni. Az adrenalin túlpörgött bennem, és féltem, hogy egy hirtelen, rossz döntés miatt még neki is ártanék.

- Hagyj békén - mondtam neki ennyit, és futásnak eredtem. Egyedül akartam lenni, hogy kitisztuljon kicsit a fejem, és le tudjam magam annyira nyugtatni, hogy vissza tudjam venni az emberi alakom. Akkor már nem ártok senkinek, és a többiek is biztonságban lehetnek mellettem.

Egy ígéretet tettem magamnak, és azt semmiféleképpen nem akartam megszegni. Barátban nem teszek semmiféle kárt, még akkor sem, ha az életem múlik rajta. Ez az egyetlen dolog, amire talán sohasem lennék képes. Még így sem, hogy valamelyikük áruló, aki mindent tönkretehet körülöttem.

- Ki az áruló, Dreg? - kérdeztem félhangosan, mert biztos voltam benne, hogy akinek szóltam, az hallotta is a kérdést.

A fő áruló biztos voltam benne, hogy démon lesz, csak nem tudtam, kicsoda. Krist és Elit alapból kizártam, hiszen ők a herceg segítői, ha veszélyt jelentettek volna, akkor nem is lehettek volna azok. A maradék a sárkánydémonok és Jisub. Jonghyunban és Minhóban nagyon megbíztam, de nem lehettem biztos bennük sem. Mindketten lehettek volna jelöltek, hiszen Jonghyun az utóbbi időben nagyon került, Minho meg akár azért is összejöhetett velem, hogy több információt szerezzen meg rólam és a hercegről. Jisub pedig megölte az előző herceget, így akár tervezhette volna azt is, hogy velem is végez majd, ha eljön az ideje. Mégis, ő a bácsikám, ezért abban reménykedtem, ő csak nem fordulna ellenem. A többiekről meg nem sok mindent tudtam, ugyanolyanok voltak, mint előtte.

- Az istenért is, Dreg, mondj már valamit! - kiabáltam el magam, közben a fejem fogtam, ami szét akart szakadni.

- Nem tudom, Kibum - jött a válasz, de nem a fejemben. A sárkányom ott állt nem messze előttem. Még mindig teljesen elképedtem, ha megláttam. Annyira csodálatos lény volt, hogy szavak nincsenek rá. Ráadásul megint nőtt valamennyit, mert a tüskéi is erősebbeknek tűntek.

- Hogyan bízzak meg így bárkiben is? - léptem oda teljesen elé, hogy a kezem az orrára tegyem.

- A bizalom egy érzékeny dolog. Ha nem bízol meg senkiben, akkor nem lesznek szövetségeseid és barátaid, de ha megbízol, akkor vállalnod kell a kockázatot, hogy elárulhatnak - jött a bölcs válasz, ami jelen pillanatban nem segített semmit.

- Kösz szépen - fintorogtam mellé, de ő csak kinevetett a mély hangján.

- Figyelj, gondolj bele, hogy én vakon megbíztam benned az első találkozásunk után, mikor még nem is ismertelek - kezdett bele, de nem értettem, mit akar kihozni belőle, nekem magas volt abban a helyzetben.

- Az más volt - vontam vállat.

- Lehet, de Kris és Eli is egyből befogadtak téged, és megbíztak benned. Neked is ezt kell tenned - nézett le rám komoran. Tudtam, hogy valamilyen szinten igaza van, de nem akartam elfogadni. Az én helyzetem akkor is más volt, és ezen nem volt mit megvitatni.

- Tényleg, Eli amúgy micsoda? Ő is valamilyen lény? - tereltem el a témát, hogy ne kelljen ezen pörögnie az agyamnak.

- Eli őrző - adott rövid választ, de csak egy értetlen tekintetet kapott tőlem.

- Az mi? - bukott ki belőlem a kérdés.

- Az őrzők a sárkánytojásokra vigyáznak, amíg a gazdája megszületik. Eli ennek a családnak az utolsó leszármazottja, ahogy én is az utolsó sárkány vagyok. Mi négyen össze vagyunk kötve - magyarázta el a helyzetet.

- Mármint te, Kris, Eli meg én? - számoltam az ujjamon, Dreg csak fújtatott egyet.

- Pontosan. Ha te meghalsz, akkor mi is meghalunk. Mondjuk Eli alapból nem fog száz évnél tovább élni, mivel ő ember. Kris meg én viszont még le szeretnénk élni pár évszázadot, úgyhogy vigyázunk rád - ült le közben.

- Én sem tervezek meghalni. Most összejöttem Minhóval, és szeretném megtalálni valahogy az összhangot a két énem között - meséltem el neki a nagy hírt. Azt hittem, legalább örülni fog neki, de inkább csalódottan morrant fel.

- Minek kezdesz bele egy olyan kapcsolatba, ami tudod, hogy nem fog működni? - sóhajtott lemondóan, ami nekem nem igazán tetszett.

- Honnan tudod, hogy nem fog működni? Minho szeret engem! - csattantam fel, hogy kiálljak az igazamért.

- Mert te nem szereted őt. Talán rajongsz érte, de a szíved másnak dobog. Ne felejtsd el, hogy én is érzem, amit te - emelte kicsit feljebb a fejét.

- Tudom, de ezt eldöntöttem, és majd alakul a dolog - makacsoltam meg magam.

- A te döntésed, ez igaz, de én csak jót akarok neked, hogy ne kelljen még többet szenvedned. Tao amúgy is meg fog tenni mindent, hogy tönkretegyen - emlékeztetett arra a dologra, amire nagyon is nem akartam akkor.

- Annyira szeretném, hogy már vége legyen ennek az egésznek. Csak meg kéne ölni Taót, és minden rendben lenne - motyogtam neki, de ő csak morgott egyet.

- Ő és a csatlósai túl erősek. Lehet, hogy mi többen vagyunk, de ők szeretnek taktikázni, és simán levernének minket. Ha herceg leszel, akkor már lesz esélyed, de az még eltart egy ideig. Addig is nyugodj meg és bízz bennünk - túrta bele a hatalmas orrát a tenyerembe. Még mindig teljesen elvarázsolt, ha hozzáérhettem.

- Kibu… - kezdett el valaki szólítani, de hirtelen abba is hagyta. Ijedten fordultam hátra, majd segítségkérően Dreg felé, de ő csak mozdulatlanul állt. Semmi nem jutott eszembe, hogy mit tegyek. Meglátták a sárkányom, és még a féltve őrzött titkomat is megtudták. Ezek után merte volna valaki azt mondani, hogy a napom jól fejeződött be. - Figyelj… - kezdtem bele, mielőtt elfutott volna, de ő csak egyre közeledett.

- Ez egy sárkány, egy igazi, élő sárkány. Talán az utolsó, aki még életben van - magyarázott csodálkozva, miközben mellém lépett.

- Nem mondhatod el senkinek, ha megtudják, nekem végem, és akkor veled is végezni fogok! - fenyegettem meg, de őt cseppet sem zavarta. Sokkal inkább el volt foglalva Dreggel, aki halk morgással figyelmeztette a nemkívánatos vendégünket, hogy ha egy rossz mozdulatot is tesz, megeszi vacsorára.

- Nyugodj már le, eszem ágában sincs ellenszegülni a hercegnek - térdelt is le elém, amit én nagy pislogásokkal konstatáltam.

- Inkább állj fel - motyogtam zavaromban.

- Figyelj, megteszek bármit, amit kérsz, és ígérem, még véletlenül sem fogom kikotyogni ezt a hatalmas titkot - tápászkodott fel, és tette a szívére a kezét. Hát, engem sikerült megint meglepnie.

- Ne tegyél értem semmit, csak viselkedj ugyanúgy, ahogy ezelőtt. Nem akarom, hogy gyanús legyen nekik ez az egész - mondtam neki, de szerintem nem is figyelt rám.

- Hány éves? - tett fel egy teljesen nem odaillő kérdést. Még a fejemet is megráztam, hogy biztos jól hallottam-e.

- Tizenhét lesz, annyi idős, mint én. És igen, nagy lesz, harap, összenyom, és nem, nem nyúlhatsz hozzá, mert letépi a karodat - hadartam el neki a második mondatot, mert valahogy éreztem, hogy valamelyikre érkezett volna kérdés.

- Szerintem ezt már rád hagyom, mert ha a többiek is jönnek, esélyed sem lesz kibújni ez alól - szólalt meg kicsit feszélyezetten a fejemben Dreg.

- Rendben, köszönöm - simítottam végig a nóziján utoljára, ő pedig eltűnt.